A terrorizált emberek, verések, vastag „aranyláncok”, szamurájkardok, a nagy fekete autók torz valósága; egy másik Magyarország, amit ideje lenne megismernie sok fontos embernek is. Ha nem születnek kemény és zéró toleranciás lépések az uzsoravilág ellen, abból kezelhetetlen társadalmi konfliktus kerekedhet.
Az uzsoraszedés immár jól szervezett iparágként működik, a kamatos emberek fantasztikusan jól megélnek mások nyomorán. Amíg ők asztalnyi tízezressel, hatalmas fukszokban feszítenek ütésre emelt kezekkel, háttérben szamurájkardokkal, az általuk működtetett pénzszivattyú a társadalmi lét alá szorít sok sok ezer olyan embert, akiknek addig is csak pont annyi jutott, amennyivel elvegetálhattak a következő segélyig vagy a szánalmas fizetésig. Lehet boncolgatni, hogy valaki miért szorul rá a kamatos pénzre. Nagyon lebutítva: van, aki munkakerülő, van, aki éppen dolgozna is, de nincs hol (és ez csak egy aspektus). Csak mellékesen: például Borsodban nem olyan egyszerű állást találni. Nemhogy jót, de rosszat se.
A helyzetről való szólást külön nehezíti, hogy könnyen a rasszizmus vádjával találja szembe magát, aki szerint „jól kigyúrt cigányok” szálltak ki a nagy fekete autókból. A finom szalonok és úri murik kedvelt vendégeinek hörgés helyett inkább tájékozódniuk kellene, a hazug valóságértelmezésnek nagyon sokan esnek áldozatul mind a mai napig. Félelmetes az olyanok magabiztossága, akik életükben nem láttak sem szegény embert, sem szétvert arcot. Egy-két hétre „lemenni vidékre” úgymond „kutatni”, az nem egyenlő a tények ismeretével.
Paradox helyzet, hogy ezek a bűnözői körök főképpen a legszegényebb romákat tartják rettegésben a lét határáig zsigerelve őket. Persze egy halmozottan hátrányos kistelepülésen gyakorlatilag mindenki potenciális áldozat.
A cigányok körében szorgalmaz öntisztulást Illés Tibor is. A Lungo Drom politikusa országos mozgalmat szeretne indítani annak érdekében, hogy a cigányság is szembenézzen saját hibáival. Szerinte „a szegénység senkit nem hatalmaz fel a lopásra”. A politikus az uzsorás bűnözőkre utalva súlyos problémának nevezte azt a jelenséget, „amikor hatalmas fukszokkal ékesítve, drága autókkal megérkezik valaki, és az ember tudja, hogy nincs mögötte munka”. Egyébként van, csak nem „olyan”.
Talán egy roma vezetőtől nem számít rasszizmusnak az olyan kijelentés, hogy ez az életmód vállalhatatlanul káros, és ennek megítélése az egész cigányságra hull vissza. Kellemetlen helyzetbe sodorva a becsületesen élő cigány embereket. Romastartégia ide vagy oda, mindez nagyban nehezíti a régóta áhított cigány integrációt is.
A rendőrség augusztusi tájékoztatása szerint 98 uzsoraügyben volt folyamatban eljárás. Persze áldozati oldalról akár százezerek is érintettek lehetnek az ilyen ügyekben, csak éppen nem mernek feljelentést tenni, vagy ha igen, kellő „rábeszélés” után vissza is vonják azt. Nagy ritkán előfordul, hogy sikerül egy-egy családot kivonni a rendszerből, és ráfázott az a 36 éves anya és 19 éves fia is, akik (itt aztán van haszonmaximalizálás!) kétszáz százalékos kamatra adtak kölcsönt.
Elképesztő esetekről lehet tudni. „(...) Egy középkorú, három gyermeket nevelő sajóhidvégi asszony azt mondta, 12 évébe telt, amíg meg tudott szabadulni egy kezdeti 50 ezer forintos kölcsöntől. Tartozása csak nőtt, így csaknem ötmillió forintot szedtek el tőle az évek alatt, de feljelentést nem mert tenni a fenyegetések miatt”. Vagy „a Taktaközben sértettek arról beszéltek, az is előfordult, hogy baleset-biztosítással rendelkezőket arra kényszerítettek, vágják le egyik ujjukat”. Úgy tűnik, nem ritka az sem, amikor az adóst vagy annak rokonát eladják csicskának vagy kurvának. Azt pedig mondani sem kell, ugye, hogy a brutális verés, végtagtörés, fenyegetés, a zaklatás mindennapos velejárója az üzletnek.
A kamatos pénzek szedői immár nem csak brutalitásukkal tűnnek ki. Egyre több jel utal arra is, hogy mindinkább szervezettek, embereik vannak a megfelelő helyeken. Minapi hír, hogy „a Heves Megyei Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnökhelyettese büntetőfeljelentést tett, mert állítása szerint a kompolti kisebbségi testület tagjai az alig félmilliós évi állami normatív támogatásukból élelmiszert vásároltak, és jelentős felárral adták el rászorulóknak hitelbe.” Az érintettek persze tagadnak, a rendőrség nyomoz. Az illetékes államtitkárság a törvény szigorát említi, ám mindez csak csepp a tengerben, mert a probléma immár egész térségeket súlyt.
Nem elég egy-egy ügyre reagálni, sürgősen egy komplex intézkedési tervet kell kidolgozni, mert nemcsak kriminológiai, de társadalmi problémával állunk szemben.
Az uzsoraügyek mostanság fényt kapott háttere lépésre kell ösztönözzön minden döntéshozót. Mind több jel utal arra: kamatos pénzek szedői egyre profibbak, rafináltabbak, gátlástalanabbak.
Lassan annyira elszemtelenednek, hogy céget jegyeznek be pontos tevékenységmegjelöléssel.
Ezt nem kellene megvárni.
Lippai Roland-MNO
