A Badacsony nyugati, Szigligetre néző oldalán 1936-ban épült a Rodostó nevű turistaház. Lentről, a Balaton felől már alig vehető észre a nádtetős épület a 75 év alatt növekedett lomboktól, azonban fentről, a fenyőfás teraszról páratlan és lenyűgöző kilátás nyílik a Balatonra, a somogyi partra és a Tapolcai-medencére.
Furcsa nevét egy, a magyar történelemhez lelkileg is kötődő törökországi településről kapta, ahol II. Rákóczi Ferenc és leghívebb társai töltötték emigrációjuk hosszú éveit. A Márvány-tenger partján lévő Rodostóba – amelyet ma Tekirdagként kell keresni a térképen – több mint hét évvel az 1711. májusi szatmári békekötés után érkezett meg a fejedelem. (Önként vállalta a száműzetést, hiszen a szatmári békében Bécs felajánlotta – és szavatolta – számára a sértetlenséget, hatalmas vagyonának visszaadását a magyar trónról és az erdélyi fejedelmi címről való lemondása fejében, s az amnesztia a szabadságharc minden résztvevőjére kiterjedt. Rákóczi nem tudott megbékélni a lemondás gondolatával. Európa-szerte kereste a támogatást és lehetőséget, hogy uralkodóként térhessen vissza a hazájába, s csak amikor belátta, hogy lehanyatlott a politikai csillaga, akkor fogadta el a szultán menedékét, majd az emigráció keserű kenyerét.)
Egy, a mesés Balaton-felvidéki tájba illő, tóra néző, igényes kivitelű turistaház gondolata már régen foglalkoztatta a magyar természetjárás híveit és a nemzeti hagyományok tisztelőit. 1910-ben a Magyar Turista Egyesület (MTE) balatoni osztálya és tapolcai szervezete már tárgyalt az építkezés leendő helyszínéről és anyagi feltételeiről, azonban közbejött az első világháború, a forradalmi felfordulás és Trianon, majd a válságok korszaka. Csak 1935. április 8-ra, II. Rákóczi Ferenc törökországi halálának 200. évfordulójára készülve tűzte ki célul az MTE a fejedelem és bujdosó társai emlékéhez méltó turistaház megvalósításának határidejét. A kiválasztott hely gyönyörű kilátással bírt, azonban nagy gondot okozott és többletköltséget jelentett a meredek, sziklás hegyoldal úttalan magaslatára tervezett épület megközelítése a teherszállító járművek – akkoriban még bivalyos szekerek – és a munkások számára. Az építési telket Nemestördemic falu közbirtokossága jelképes örökbérletként adományozta az egyesületnek.
A hivatalos nevén Rodostó turista vendégház ünnepélyes megnyitása végül csak 1936. július 5-én történt. Az eseményről a Tapolcai Újság részletesen tudósított, Cholnoky Jenő egyetemi földrajztanár, az MTE elnöke mondott ünnepi beszédet, majd Noé Gyula esperes-plébánossal közösen átadta az épületet. A lelkipásztor felszentelte a menedékházat és a falán elhelyezett, II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai emlékére készített márványtáblát. Azok neve olvasható rajta, akik a halálukig híven kitartottak a szeretett fejedelmük oldalán: gróf Eszterházy Antal (1722. aug. 10.), Csáky Krisztina grófnő (1725. ápr. 25.) és férje, gr. Bercsényi Miklós (1725. nov. 6.), gr. Sibrik Miklós (1735. okt. 7.) és utolsóként Mikes Kelemen (1761. okt. 2.).
A turistaház elkészültének minapi, 75. évfordulóján ünnepséget szervezett a Badacsonytördemicért Alapítvány, több civil és turisztikai egyesület, magánszemélyek részvételével. Köszöntő és emlékező beszédet Volmuth Péter polgármester mondott, majd egy különös koszorút helyezett az emléktáblához, amelyen a piros-fehér-zöld szalag mellett egy fekete színű is függött. Nem az elhunyt fejedelem és társai mementójaként, hanem emlékeztetésül és figyelmeztetésül arra, hogy immár 21 évvel a politikai rendszerváltozás után sem nyerte vissza a szabadságát a Rodostó turistaház. Nem kapták vissza közösségi használatra azok, akiknek áldozatából és akiknek a számára épült, közadakozásból (!): a helyi, környékbeli embereknek, a hazai és külföldi turistáknak, természetjáróknak és hagyományőrzőknek, ifjaknak és időseknek, családoknak, itthoni és külországi vendégeknek, akik innen gyönyörködhetnének a világszép panorámában.
Tudniillik az MTE gondnokságában lévő nyilvános turisztikai intézményt tíz év múltán állami tulajdonba vették. 1946 júniusában Rajk László belügyminiszter rendeletben tiltotta be az összes magyarországi egylet, szövetség, polgári szervezet működését, a feloszlatott egyesület turistaházait is elkobozták. 1950-től a csepeli Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek természetjáró szakosztálya vette kezelésbe a badacsonyi épületet, majd 1956 után végképp kivonták a köznépi forgalomból a különleges adottságú, csodálatos fekvésű épületet, amely a 70-es évektől a Munkásőrség vezérkarának „rekreációját” szolgálta. Azután különös módon, 1990-től is zárt körben maradt: a magas nádfedeles, igényes magyaros stílusban elkészített, tájba illő kilátóteraszos menedékházat szögesdrót kerítés fogja körül, és egész a múlt évekig kutyákkal őrizte egy veterán munkásőr. 2006-ban, amikor a Rodostó turistaház 60. születésnapjára emlékeztek a tördemiciek és vendégeik, az önkormányzatnak nem kis munkájába került, hogy egy napra kinyissák az udvart az „ünneplő nép” számára. Azóta és jelenleg is zárva van, most is csak külön kérésre, a Kincstári Vagyonügynökség szíves segítségének köszönhetően ünnepelhettünk „házon” belül.
A Rodostó turistaház leghíresebb gondnoka Takács Mária, Tatay Sándor író felesége volt. Miután 1944-ben összeházasodtak, még évekig a villany és vezetékes víz nélküli házban laktak a kislányukkal. Tatay Ágota – aki mérnök férjével az édesapja által később épített, „sziklák alatti ház”-ban tölti az év nagy részét – megjelent az ünnepségen és személyes hangú mondatokkal emlékezett azokra az időkre, amikor még igazi közösségi élet színtere volt a menedékház. A híres badacsonyi borászgazda, Szeremley Huba úgy fogalmazott: nem véletlen, hogy még most is vannak, akik tartanak a bujdosóktól, a kurucoktól, a patriótáktól. Ők azok, akik minden korban kiszolgálták az idegen hatalmakat és képviselőiket, a labancokat.
Az ünnepség után, a faluház melletti kemence körül forró köményes-sós kifli és badacsonyi bor mellett nyúlt a beszélgetés a csillagos estébe.
MNO
