Gőzerővel aratják a nádat a Kis-Balatonon, ahol engedéllyel február 15-ig kell elvégezni a munkát. Szakemberek szerint több és jobb minőségű nádat takaríthatnak be az idén, mint tavaly. Igaz, a jég hiánya miatt egyes területekre nem juthatnak el a munkagépek. Egyelőre a velencei-tavi nádvágók is csak a part mentén tudnak dolgozni.
Már a karácsonyi ünnepek előtt, december 19-én elkezdődött a nád aratása a Kis-Balatonon, miután a növény már akkor megérett a betakarításra. „Összesen mintegy négyszáz hektárról kell learatni a nádat a Kis-Balatonon. Egy nap alatt mintegy öt-tíz hektárnyi munkát lehet elvégezni, igaz, hátráltatja az aratást a jég hiánya. A munkagépek csak az alacsonyabb, negyven centiméternél kisebb vízben tudnak dolgozni, a magasabb vízállású területekről akkor lehet betakarítani a nádat, ha olyan vastag jégréteg képződik, amely elbírja a kombájnokat, gépeket” – mondta lapunknak Kovács Zoltán, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park természetvédelmi őre, a Kis-Balaton tájegységvezetője. Öröm az ürömben, hogy az aszályosabb időjárás miatt alacsonyabb a vízállás, így a sekélyesebb, kis vizes területeken is dolgozhatnak a nádaratók. Kovács Zoltán hangsúlyozta: több és jobb minőségű nádat takaríthatnak be az idén, mint tavaly, és legrosszabb esetben is learatható a szóban forgó terület kétharmada. „A munkálatokat február 15-ig kell elvégezni, az engedélyek ugyanis eddig a határidőig teszik lehetővé a nádaratást. A területek kijelölése és az aratás is a természetvédelmi érdekek figyelembevételével történt és történik, így a határidőt is a fészkelő madarak szokásai szerint állapították meg. A korábban érkező madarak életét már nem zavarhatják meg az aratók” – jelentette ki Kovács Zoltán.
A betakarított nád egy részéből jó minőségű tetőfedő anyag készül, a másik részét pedig exportálják. „Szlovénia, Németország, Hollandia és Dánia az elsődleges felvevőpiac” – fogalmazott a tájegységvezető.
A nádvágók nemcsak a Balatonon, a Velencei-tónál is munkába álltak decemberben, miután azonban ott sem fagyott be a víz, egyelőre csak a partok mentén kézi erővel, illetve a szárazföldön bevethető gépekkel tudnak dolgozni az aratók. A Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség szerint tíz centiméter vastag jégpáncélra lenne szükség ahhoz, hogy a tó belsejében lévő nádszigetekhez is eljussanak a munkások. A felügyelőség tájékoztatása szerint a tavat borító mintegy ezerhektárnyi nádasnak – az időjárástól függően – évente többnyire csak a negyven-hatvan százalékát tudják betakarítani. A felügyelőség arra is felhívta a figyelmet, hogy bár a környezet és a víz minőségének óvása miatt az lenne az ideális, ha minél nagyobb területen tudnák levágni az elszáradt nádszálakat, a készülő nádtérkép szerint elfogadható, jó állapotban vannak a tó nádasai, és a vizsgálatok adatai szerint a víz minőségével sincs gond.
