Az elmúlt húsz év tekintetében korántsem beszélhetünk erős mezőgazdasági politikáról, így a magyar érdekek nem érvényesülhettek a cukoripari privatizációban – jelentette ki Tömpe István, az ÁPV Rt. volt igazgatósági tagja tegnap a cukoripar magánosítását vizsgáló országgyűlési bizottság előtt.
Nem jutottak érdemi információhoz tegnap az országgyűlési képviselők a magyar cukorgyárak magánosításának körülményeit vizsgáló eseti bizottság ülésén. A testület ülésére meghívott és a privatizációs folyamatban szerepet vállaló és vezetői posztokat betöltő szakemberek általában azzal hárították el a konkrétumokat firtató kérdéseket, hogy személy szerint ők nem foglalkoztak a cukoripar magánosításával, emellett tizenöt év távlatából nem emlékeznek az egyes konkrét ügyekre.
Kocsis István, az ÁPV Rt. egykori vezérigazgatója jelezte: a cukorgyárak privatizációja már befejeződött, amikor ő kapcsolatba került a magánosítási folyamattal. Hozzátette: ismeretei szerint az állam a kisebbségi tulajdont biztosító részvényeket a cukorrépa-termelőknek értékesítette kárpótlási jegyért igen kedvező feltételekkel, miután százhetven százalékon számították be a piacon az érték harminc százalékán forgó kárpótlási jegyeket. Mészáros Tamás, az ÁPV Rt. volt igazgatósági elnöke a távirati iroda tudósítása szerint egyértelműen kijelentette, nem foglalkozott cukoripari privatizációval, amíg az ÁPV Rt. igazgatósági elnöke volt. „A magyar politikai osztály az elmúlt húsz évben nem épített fel erős mezőgazdasági politikát, így az a cukoripari privatizációkor sem érvényesülhetett” – mondta Tömpe István, az ÁPV Rt. volt igazgatósági tagja. Hangsúlyozta: az 1990-es évek elején általában úgy zajlott a privatizáció, hogy az állam kisebbségi tulajdont értékesített menedzsmentjogokkal. Azt tanácsolta az országgyűlési képviselőknek, ha konkrétumokat szeretnének tudni a cukoripari privatizációról, tanulmányozzák a korabeli, meglévő dokumentumokat.
Mint ahogy már többször megírtuk, a nemzeti érdeket sértve az ágazat katasztrofális leépüléséhez vezettek a magyar cukoriparban tett intézkedések az elmúlt két évtizedben. Húsz éve még tizenkét cukorgyár működött Magyarországon, ezekből mára mindössze egy maradt.
Kocsis István, az ÁPV Rt. egykori vezérigazgatója jelezte: a cukorgyárak privatizációja már befejeződött, amikor ő kapcsolatba került a magánosítási folyamattal. Hozzátette: ismeretei szerint az állam a kisebbségi tulajdont biztosító részvényeket a cukorrépa-termelőknek értékesítette kárpótlási jegyért igen kedvező feltételekkel, miután százhetven százalékon számították be a piacon az érték harminc százalékán forgó kárpótlási jegyeket. Mészáros Tamás, az ÁPV Rt. volt igazgatósági elnöke a távirati iroda tudósítása szerint egyértelműen kijelentette, nem foglalkozott cukoripari privatizációval, amíg az ÁPV Rt. igazgatósági elnöke volt. „A magyar politikai osztály az elmúlt húsz évben nem épített fel erős mezőgazdasági politikát, így az a cukoripari privatizációkor sem érvényesülhetett” – mondta Tömpe István, az ÁPV Rt. volt igazgatósági tagja. Hangsúlyozta: az 1990-es évek elején általában úgy zajlott a privatizáció, hogy az állam kisebbségi tulajdont értékesített menedzsmentjogokkal. Azt tanácsolta az országgyűlési képviselőknek, ha konkrétumokat szeretnének tudni a cukoripari privatizációról, tanulmányozzák a korabeli, meglévő dokumentumokat.
Mint ahogy már többször megírtuk, a nemzeti érdeket sértve az ágazat katasztrofális leépüléséhez vezettek a magyar cukoriparban tett intézkedések az elmúlt két évtizedben. Húsz éve még tizenkét cukorgyár működött Magyarországon, ezekből mára mindössze egy maradt.
szsz
