Már bőven az új búzát őrlik a malmok, a múlt héten az országban befejeződött az aratás. Négymillió tonna őszi búza került a magtárakba, a kereskedők árletörő kezdeményezései folyamatosak. Aratás idején a hatalmas profitra hajtó építőipari és ingatlanpiaci cégek vegzálták a gazdákat, most a kereskedők a raktározási kapacitások hiányára hivatkozva próbálják letörni a búza – most még reális – árát. A kenyér ára egyelőre nem nő, de ha megugrik a búza és a liszt, az üzemanyagok és az energia ára, a pékségek rákényszerülhetnek költségeik áthárítására.
Az ország minden szegletében befejeződött az aratás a múlt héten. Kilencszázezer hektárról mintegy négymillió tonna búzát arattak a termelők, szemben a tavalyi 3,76 tonnával. A hozam és a termésátlag is jobb a tavalyinál. Amíg tavaly 3,72 tonna volt a hektáronkénti termésátlag, addig idén 4-4,2 tonnás.
„Az idei búzatermés hetven százaléka kiváló, étkezési minőségű. Ebből a szempontból tehát kifejezetten jó évjáratnak számít az idei. A négymillió tonnás búzatermés azt jelenti, hogy bőven ki tudjuk elégíteni a belföldi felhasználást, miután 1,2 millió tonna búza kell a malmoknak, kilencszázezer tonna a takarmányozásra, két-háromszázezer tonna pedig vetőmagnak. A többivel, tehát a maradék 1,6 millió tonna búzával az exportigényeket elégíthetjük ki” – mondta lapunknak Vancsura József, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnöke.
Arra ugyanakkor felhívta a magyar malmok figyelmét, hogy minél nagyobb készleteket biztosítsanak be maguknak, ha máshogy nem, hát előleggel, lefoglalással, bankgaranciával, mert a hazai igények kielégítése az elsődleges. „Nem engedhetjük meg, hogy a legjobb minőségű búzát exportálják a cégek, s azt sem, hogy ne jusson elegendő takarmány a magyar jószágoknak. Fontos lenne, ez ugyanakkor egyelőre csak utópia, hogy mintegy egymillió tonna búzakészletet halmozzon fel Magyarország. Ez a tartalék folyamatosan elérhető lenne, így a vevőknek is állandóan jutna belőle. Ez a cél, s globálisan is ez a trend” – fogalmazott Vancsura József. Kiemelte: összességében normálisak az árak, jelenleg negyvenöt-ötvenötezer forint között mozog a búza felvásárlási ára. „Eddig mindössze pár százezer tonnányi magyar búza került külföldre, a többi a magtárakban áll” – jelentette ki az elnök.
Domján Gergely, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének alelnöke lapunk kérdésére leszögezte: kezd fellángolni a búza árának letörése. Aratás idején a hatalmas profitra hajtó építőipari és ingatlanpiaci cégek vegzálták a gazdákat, most a kereskedők a magtárhelyek hiányára hivatkozva próbálják letörni a búza árát.
„A kereskedők azzal az érvvel próbálják rátenni a kezüket a búzakészletekre, hogy a gazdáknak fel kell szabadítaniuk a magtárakban a helyet a kukoricának. Üzenem a spekulánsoknak és a termelőknek, hogy mintegy tizenhatmillió tonnányi tárolókapacitással rendelkezik Magyarország, ennek jelenleg a huszonöt százaléka foglalt. A hazai kukoricatermés várhatóan nyolcmillió tonnára rúg majd, így a négymillió tonnányi búzával együtt is csak hetvenöt százalékos lesz a magtárak leterheltsége. A tárolókapacitások negyede tehát üresen áll majd, így semmi sem indokolja, hogy a gazdák értékesítsék a termésüket” – mondta Domján Gergely.
Eddig nem változott az új kenyér ára, ugyanakkor ha emelkedik a búza, a liszt, valamint az üzemanya-gok és az energia ára is, úgy a pékségek rákényszerülhetnek költségeik áthárítására. Az elmúlt évben annak ellenére, hogy a liszt ára negyvenkét-negyvenhat forintos nettó árról száz-száztizenöt forint közé emelkedett, a pékek képtelenek voltak érvényesíteni a sorozatos lisztáremelkedéseket a kiskereskedőknél. Volt olyan hónap, amikor kétszer is emelték a liszt árát, a pékségek azonban éves szinten tavaly csak egy alkalommal emeltek árat öt-hét százalékkal.
Szakemberek szerint egyelőre nem kell tartani a kenyér árának emelkedésétől, de fontos lenne, hogy a multinacionális cégekre is hatással legyen a pékszakma. Ma egy kiló fehér kenyér önköltségi ára kétszáztíz-kétszáznegyven forint, de van olyan nagy áruházlánc, amely saját pékségében százhatvan forintért kínálja a kenyeret – nem is beszélve a szinté nagyon olcsón, vevőcsalogatóként „alkalmazott” péksüteményekről. A pékek viszont képtelenek ilyen ajánlatokkal versenyezni, ráadásul ez a probléma már évek óta fennáll, és korábban már a beszerzés alatti értékesítés kérdése is felvetődött ezzel a magatartással kapcsolatban.
MH
